„Véleményem szerint az, hogy a közalkalmazotti jogviszonyomat is megszüntették, a pedagógusi munkásságomról is ítéletet mondtak. Hogyan tudna a képviselő testület és a polgármester a 39 évnyi pedagógusi munkámról képet alkotni, főleg úgy, hogy egyikük sem rendelkezik ide vonatkozó szakmai végzettséggel?”
Kérdeztük, miket emelne ki a Diósjenőn eltöltött szakmai pályafutásából. Azt nyilatkozta, érzelmi okokból erről most nehéz Neki beszélnie, ezért megpróbáltuk mi feltérképezni, milyen érdemek és elért eredmények fűződnek a nevéhez:
- következetes, gyermekszerető
- helyi színjátszó és táncos-kört alapított, velük (a sokszor estig tartó próbáknak is köszönhetően) sok szép eredményt ért el
- hosszú éveken át színházi előadásokat szervezett a főváros színházaiba, nem csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is
- 25 éves pedagógiai munkája során több hagyományteremtő ünnepség kötődik a nevéhez (iskolai kimittud, egészségnap, területi irodalmi vetélkedő)
- az irodalmi vetélkedőire a környék település iskolái szívesen jöttek, mert megtapasztalták, hogy igényes, jól megtervezett, a gyermekek számára is érdekes csapatversenyen vehetnek részt, egyenlő eséllyel
- szinte minden iskolai és települési rendezvények lebonyolításában aktívan részt vett.
A pedagógusi munkával ellentétben a vezetői munka minőségét nehéz megítélni, mert egy intézményvezető teendőiből adódóan ritkán tud frontálisan találkozni és beszélgetni tanulókkal, szülőkkel és az intézmény dolgozóival. Sokszor olyan összefüggések tekintetében kell felelősségteljes döntéseket hoznia, melyekre az intézmény többi dolgozója és használója nem lát rá. Mindemellett szem előtt kell tartania az intézmény fenntartójának (jelen esetben az önkormányzat, azaz a képviselőtestület és a polgármester) véleményét és akaratát.
Amennyire tudjuk, az igazgatónő fontosnak tartotta a személyes kontaktust. Szülők, gyermekek, pedagógusok, iskolai dolgozók bármikor megkereshették problémájukkal.
Az a vezető, aki körbebástyázza magát, hogy minél jobban bebetonozza pozícióját, valamint a döntései fő szempontja a jognak való megfelelés lesz, sokkal nehezebben kikezdhető (akár egy fegyelmi bizottság által is). Azonban az ilyen vezető munkaidejének csak töredékét fordítja valódi intézményigazgatási/intézményfejlesztési munkára, mely meg is látszik magán az intézményen, kívül belül egyaránt.
Úgy gondoljuk, nem kell messzire menni valós példáért, bárki összehasonlíthatja az öt évvel ezelőtti Diósjenői Általános Iskolát a mai Szentgyörgyi István Általános Iskola és Szakiskolával.
„Az elbocsátásom fő indoka nem a szakmai munkám megítélése volt, hanem az, hogy létezik egy törvényi paragrafus, mely szerint csak azokat a pedagógusokat alkalmazhattam volna, akik már megszerezték az ide vonatkozó végzettségüket. Én ezzel ellentétben alkalmaztam akkor is, ha a megszerzés folyamatban volt, vagy a diploma kézhezvételéhez már csak egy nyelvvizsga kellett. Tettem ezt azért is, hogy pályakezdő, fiatal, lelkes pedagógusok munkába tudjanak állni. Ha szigorúan csak a törvényi előírásoknak megfelelően cselekszem, igen nehéz helyzetben lett volna az iskola.”
Akkor Ön főleg azt nehezményezi, hogy a szakmai munkáját nem is értékelték?
„Nem. Mind pedagógusként, mind igazgatóként belső indíttatás hajtott, és leginkább a saját elvárásaimnak akartam megfelelni, ami magasabban volt, mint amilyen elvárásokat valójában támasztottak velem szemben. Persze jól esett az elismerés, akár szóban akár csak egy tekintetben is kaptam azt. És vannak pillanatok, mikor az ilyen dolgokból lehet leginkább erőt meríteni.
Ami nagyon fájó pont számomra, az a stílus és a hangvétel, amiben az egész eljárás zajlott.”
Kifejtené ezt bővebben?
„2011. február 24-én a polgármester levélben értesített, hogy 2011. március 1-jén a Polgármesteri Hivatalban megbeszélésre jelenjek meg és vigyem magammal az intézmény összes dolgozójának személyes iratanyagát betekintésre. Mondtam, hogy ez fizikailag szinte lehetetlen, így erre a beszélgetésre az iskola hivatali helyiségében került sor.
Az előterjesztett kérdésekről nem esett szó (tehát feleslegesen vittem volna a személyes iratokat), annál több férjem és gyermekem alkalmazásáról, valamint egy általam addig nem ismert pár soros, géppel írott levélben elhangzott vádakról, melynek alján nevek nem voltak, csak ennyi: „Elégedetlen szülők”.
Végül összeférhetetlenséget állapítottak meg családtagjaim alkalmazásáról, melyet 15 napon belül meg kell szüntetnem.
Ezt a határozatot másnap a polgármester visszavonta.
Közben a nevelőtestület nevében ellenem 5 pontos beadványt adott be a közalkalmazotti tanács.
Erről csak többszöri kérésre kaptam másolatot, melyen azonban a beadványt készítők neve és aláírása nem szerepelt.
Pár nap múlva fegyelmi eljárást indítottak ellenem. A képviselőtestületből felállt fegyelmi bizottságnak minden iratot rendelkezésére bocsátottam és minden kérdésére őszintén válaszoltam. Állítólag a fegyelmi bizottság személyes meghallgatásokat tartott, és bárkit meghallgatott, aki azt kívánta, de én nem tudok róla, hogy a meghallgatás időpontjáról széleskörűen tájékoztatták volna a faluközösséget.
Az elhangzottakról jegyzőkönyv is készült, én ebbe betekintést kértem, hogy megismerhessem az ellenem felhozott vádakat, mely betekintést a mai napig megtagadnak, annak ellenére, hogy a meghallgatások nyitottak voltak.
Azt, hogy a menesztésem indoklásában felsoroltak mennyire helytállóak szakmailag és jogilag, majd a munkaügyi bíróság dönti el.
Végül, a 9. évfolyamot folyamatosan támadták/támadják.”
Június első vasárnapja Pedagógus Nap! Virággal, ünnepséggel köszöntik a pedagógusokat.
Ezen nap alkalmával mi – a blog szerkesztői – szeretnénk hozzájárulni ennek a nem mindennapi, kacifántos ügy minél tisztábban látásához azzal, hogy megnyitjuk a blog hozzászólási lehetőségét, valamint biztosítunk egy email címet, amire bárki elküldheti az általa fontosnak tartott információkat.
